Történet

A poliuretánokat még az 1930-as években fedezte fel Dr. Otto Bayer professzor (1902-1982). Különféle poliuretán típusok léteznek, melyeknek külleme és tapintása egymástól igen eltérő. Sokféle termékhez használják őket a bevonatoktól és ragasztóanyagoktól a cipőtalpakig, matracokig és szigetelőhabokig. Ugyanakkor az egyes típusok kémiailag lényegében azonosak.

A poliuretán elterjedt felhasználása a II. világháború idején kezdődött, amikor az akkoriban drága és nehezen beszerezhető gumi helyettesítésére használták. A háború alatt más felhasználási területek is megjelentek, melyek főként a repülőgépektől kezdve az ellenálló ruházatokig alkalmazott különféle bevonatokat jelentették.

1950-ig ragasztókhoz, elasztomerekhez és kemény habokhoz használták a poliuretánt, az évtized végén pedig már a ma használatoshoz hasonló rugalmas párnázó habokhoz is.

A következő évtizedek során számos további fejlesztés történt, így napjainkban mindennapi életünk minden területén poliuretán felhasználások vesznek körül minket. Bár a poliuretán egy olyan termék, amelyet a legtöbben nem ismernek behatóan, mert rendszerint más anyagokból készült burkolatok vagy felületek mögé van ’rejtve’, nehéz volna nélküle elképzelni az életünket.

Kattintson ide, ha meg kívánja nézni a poliuretán fejlesztésének időrendi bemutatását.